A következő száz
Megjelent magazinunk 100. száma, ebből az alkalomból alapító-főszerkesztőnk magához ragadta a Lecsengés rovatot, és elmélkedett egy sort a magazin múltjáról, jelenéről, lényegéről.
Írta: Bányai Gábor Botond
Nem is annyira egyszerű megszólalni egy ilyen helyzetben. Itt a Lecsengés rovatban általában irodalom, vagy valami úgynevezett fílinges írás szokott megjelenni, nos, most ez nem így van. Itt és most rólunk, a BORIGO Magazinról lesz szó, egy kis összefoglaló arról, ahogy látjuk magunkat, a múltunkat és a jövőnket.
Több mint tizenhét év telt az első BORIGO megjelenése óta, és már az elsőnek is az volt a címlapjára írva, hogy Középpontban a bor. Ez azóta sem változott, lapunk nem ment el életmód irányba, ahogy azt sokan javasolták, jósolták, és ahogy magunk is kacérkodtunk a gondolattal azt látva, hogy az olvasó akár igényelné is. Nem mentünk, sőt. Amikor azt érzékeltük, hogy meginog az olvasottság, épp az ellenkezőjét tettük. Még határozottabban képviseltük azt a magas szakmaiságú irányt, amit tulajdonképpen mindig is képviseltünk, és láss csodát, az értő olvasó (újra) felénk fordult, mert közös szenvedélyünkről, a borról olvashatott mélyrehatóan.
Mert minden munkával, szakmával így van ez, és mi sem tudunk kibújni a bőrünkből: csak úgy lehet valamit csinálni, ha megvan hozzá a tudás, ha nem vagyunk restek megérteni egy adott terület minden részletét, ha hajlandóak vagyunk a legapróbb részletnek is utánanézni, nehogy valami félrecsússzon, félreértésre adjon okot. Azt gondoljuk, hogy ez az az attitűd, ami a mai napig fenntartja ezt a magazint, mert tulajdonképpen ezt nevezik hitelességnek.
Volt szó róla a magazin hasábjain, és más orgánumban is (https://bor.hu/magazin/szeretem-az-inspiralotalalkozasokat) az elmúlt hónapokban, hogy a hitelességhez tartozik még egy fontos részlet, ez pedig az, amit függetlenségnek lehet nevezni. (Azért fogalmazunk így, mert abszolút függetlenség nyilván nem létezik.) A sajtóra úgy ahogy van rá lehet sütni nagy elánnal, hogy nem lehet független, hiszen a hirdetőkből él. Az utóbbi kitétel nyilván (részben) igaz, de ha egy orgánum képes az előző bekezdésben kifejtett, magas szintű, belső kényszertől hajtott szakmaiságát megmutatni, akkor ez a kérdés fel sem merül sem az olvasóban, sem a szakmai partnerekben. Szerencsére azt érzékeljük, hogy mind a borszakma, mind az olvasó érti és érzi, hogy a BORIGO megfelel ezeknek az elvárásoknak.
E számmal megjelenik tehát a 100. BORIGO, mint írtuk, tizenhét év kellett hozzá. Voltak könnyebb, nehezebb, és válságos időszakok is ebben a tizenhét évben, de a sok munka, a fent jelzett szakmaiság és a függetlenség mindig kihúzott minket a bajból. A BORIGO most remek formában van. Megtaláltuk egymást, és hosszú időn át együtt is tudtunk maradni azzal a remek csapattal, akik nélkül nem lenne magazin. Megvan a tudás, a tapasztalat, a háttér ahhoz, hogy
akár további száz magazint tudjunk készíteni. És ugyan nem tudjuk, van-e még tizenhét évünk, hogy a 200. számot is megünnepelhessük majd, de hogy érezzük magunkban az erőt hozzá az biztos. Mert - és erről is volt szó nemrég - a BORIGO az egyetlen orgánum Magyarországon, amely ilyen hosszú ideje folyamatosan írja a magyar bor históriáját. És komoly felelősség, de egyben ez ad okot a legnagyobb büszkeségre is.
Fel tehát a következő 100 számra!
